Az A.A. felnőtt [COMPUTER] korba lép

„Hű, nagy szükségem lenne most egy gyűlésre”, morogtam magamban, miközben az irodában töltött nehéz nap után igyekeztem átverekedni magam a csúcsforgalomban. De csütörtök volt, és aznap este a feleségemnek volt az A.A.-gyűlése. Nekem kellett vigyáznom a gyerekekre, így be kellett érnem egy-két telefonhívással vagy az A.A.-irodalom olvasásával, hogy felvidítsam a lanyhuló kedvemet. Természetesen sok AA-tag érezte már hasonló „szükségét” egy gyűlésnek, de az egyik vagy másik ok miatt (távoli helyszín, ahol ritkán tartanak gyűléseket; ideiglenes vagy tartós otthonhoz kötöttség stb.) kénytelen volt, amennyire csak lehetséges, a Program „eszközeit” felhasználni, hogy betöltse ezt a „szükségletet”.

Ezen a csütörtökön azonban eszembe jutottak azok az írások, amelyeket az A.A. gyűlésekről olvastam a számítógépes üzenőfelületeken. Otthon már évek óta van számítógépem és modemem, de eddig csak üzleti célokra használtam őket, A.A. gyűlésekre pedig egyáltalán nem. Először a számítógépes ismereteimet vetettem be a feladat megoldására, és miután ez nem sikerült az utasításokat követtem. Hamarosan elmerültem az Anonim Alkoholisták bölcsességeinek (a békesség imája és hasonlók) olvasgatásában, és nemsokára már az ország minden tájáról érkező üzenetek közepén találtam magam: voltak köztük személyes, hagyományok, reménnyel töltött, egyenesen a Nagy Könyvből származó megosztások; voltak „kirakom a szennyest”; voltak „egy nap az irodában” típusú, szóval minden, pont úgy, mint a honi csoportomban. Felszínre kerültek a neheztelések, beismerték a visszaeséseket, és egyértelműen érzékelhető volt a józanság terén elért fejlődés. Az alapelvek szükségszerűen felülkerekedtek a személyiségeken, mivel az egész folyamat teljesen névtelen volt, és olyan „környezetben” találtam magam, amely ismerős volt számomra. Volt, hogy meghatódtam, volt  amelyik felvidított, és úgy éreztem, olyan megosztásokat ismerek fel, amelyek pont olyanok voltak, mint a saját csoportomból származó „Joe” vagy „Susan” megosztásai. Így, bár a valódi gyűléseknek még mindig nincs helyettesítője, úgy éreztem, hogy egy hiteles AA-élmény részese lehettem, amit (számomra) talán a Grapevine olvasásához lehetne hasonlítani, csakhogy sokkal erősebb volt a pillanatban való online részvétel érzése.

Az elektronikus faliújság, ahol az ilyen A.A. gyűlések többsége zajlik, nem más, mint egy hírdetés, amelyet akár otthoni számítógépen is beállíthatunk. Bármely leendő felhasználó, aki rendelkezik a szükséges hardverrel (szinte bármilyen számítógéppel), modemmel és a szükséges kommunikációs szoftverrel, résztvevő lehet. Először „bejelentkezik”, vagyis kapcsolatot létesít a fórummal, és egy felhasználónévvel (becenévvel) azonosítja magát. Ezt követően a felhasználó elolvashatja az üzeneteket (megosztásokat) és az azokra adott válaszokat; saját üzeneteket is hagyhat, és szabadon válaszolhat a falon már meglévő bármely üzenetre. Ez inkább egy levelezés útján zajló gyűléshez hasonlít, mintsem egyidejű, oda-vissza zajló megosztásokhoz, csakhogy sokkal gyorsabb, és korlátlan számú résztvevőt von be. Az egyik ilyen felületen a felhasználónak egy kérdőív kitöltésével kell igazolnia, hogy az Anonim Alkoholisták (AA) tagja, mielőtt hozzáférést kapna a zárt gyűléseinkhez. Számos ilyen A.A. gyűlés elektronikus úton össze van kapcsolva egy országos kommunikációs hálózattal, így a helyi felhasználók távolabbi A.A.-tagok tapasztalataiból is profitálhatnak anélkül, hogy távolsági hívásdíjakat kellene fizetniük, amelyek (legalábbis néhányunk számára) azokra emlékeztetnek, amelyeket még ivászatunk idején fizettünk.

Egy ilyen fórumon résztvevők közül néhányan kifejezték érdeklődésüket azzal kapcsolatban, hogy a helyi csoportközi szervezet vegye fel a gyűlést a környék többi AA gyűlése mellé a listájára (azt mondják, hogy abban a térségben, ahol ez felmerült, már van erre precedens: egy mára megszűnt, rádióműsor formájában zajló gyűlést korábban felvettek a listára).

Jóllehet a személyi számítógépek lehetővé teszik az interaktív kommunikációt (vagyis a közvetlen, oda-vissza zajló párbeszédet, amely általában – de nem feltétlenül – egymás között, hasonlóan a kétirányú rádióhoz, amely képes hangüzeneteket továbbítani és fogadni, lehetővé téve a felhasználók közötti valós idejű, kétirányú kommunikációt,de billentyűzettel), tudomásom szerint csak egy olyan számítógépes gyűlés létezik, amelyet ilyen módon bonyolítanak le: az egyik nagy, kereskedelmi célú központi-adatbázis „CB” szekciójában tartanak Anonim Alkoholisták (AA) gyűlést. Akármennyien vannak megoszthatják a gondolataikat „élőben”, oda-vissza, a billentyűzet segítségével; a résztvevők számát és a kommunikáció sebességét csak a nagy számítógép feldolgozási kapacitása korlátozza. A szolgáltatások igénybevételéhez azonban a felhasználónak előfizetőnek kell lennie.

Amikor 1957-ben megírta az „A.A. Comes Of Age” című könyvét, Bill W. még a legmerészebb álmaiban sem sejthette, milyen hatással lesznek majd a számítógépek az A.A. későbbi történetére, olyannal, amelyet a legtöbb A.A.-tag még ma is alig vesz észre, de amelynek jelentősége kétségkívül egyre növekszik. Az üzenőfalak, mint már említettük, csupán egy újabb lehetőséget nyújtanak az A.A.-tagoknak arra, amit legszívesebben csinálnak: megosztják személyes felépülésük történetét (lásd például az A.A. Grapevine 1986. októberi számát, ahol egy A.A.-tag megosztja tapasztalatait arról, hogyan juttatta el az üzenetet egy nem A.A.-s üzenőfalon keresztül egy akkor még szenvedő alkoholistának, aki ma már józan). Nem alaptalan tehát azt feltételezni, hogy egyre több AA-tag ismeri meg és szerez be otthoni számítógépet, és így az AA-fórumok száma is gyarapodni fog. Mivel az ilyen célra használt számítógépek tulajdonképpen csak kommunikációs eszközök, az üzenőfalak tevékenységének egy része már most is nagyon határozott közérdekű tájékoztatási funkciót tölt be azzal, hogy olyan A.A. szolgálati morzsákat közöl, amelyek elmondják a „nézőknek”, miről szól  az A.A., (és miről nem).

A számítógépek használata azonban a gyorsan növekvő közösségünk működésének támogatásában nem új keletű. A G.S.O. több mint tíz éve használ miniszámítógépet (amely általában nagyobb, mint egy PC, de kisebb, mint egy nagyobb gép) a csoportok nyilvántartásának és pénzügyeinek nyomon követésére, valamint egyéb adatfeldolgozási feladatokra (egyébként, a közösség növekedését figyelembe véve a jelenlegi rendszer alkalmasságát a G.S.O. vizsgálja).Bob P., a nemrég nyugdíjba vonult ügyvezető igazgató az 1984-es A.A. Általános Szolgálati Konferencián tartott előadásában leírta a G.S.O. számítógépének nélkülözhetetlenségét. Megjegyezte azt is, hogy már akkoriban is számos általános szolgálati területen használtak számítógépeket az adatok kezelésére.

A számítógépes faliújságok és az általános adatfeldolgozás mellett a technológiai fejlődés felgyorsulása – amelyet különösen a kis személyes számítógépek területén tapasztalunk – számos A.A.-tagot arra ösztönzött, hogy új és kreatív módszereket keressenek a technológia alkalmazására a 12. lépés vagy az A.A. szolgálati tevékenységei, vagy bármely más, az A.A.-hoz kapcsolódó célra. Például néhány hónappal ezelőtt kaptunk egy reklámot egy, a nagy könyvhöz tartozó keresőeszközről, vagyis szavak tartalomjegyzékről, számítógépes lemezen. Ha érdekel, ezzel például kiderítheted, hogy a „kell-muszáj” szó hányszor és melyik oldalakon szerepel a Nagy Könyvben. Nemrégiben egy másik tag szó szerint átmásolta a Nagy Könyv jelenlegi kiadásának teljes szövegét számítógépes lemezekre. A programja lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy gyorsan kiválassza a Nagy Könyv bármely részét, és kiemelje a megjelenített szöveget. Számítógépének segítségével létrehozott egy szókeresőt is, amely a Nagy Könyvben minden szót megtalál, függetlenül a helyzettől vagy a kontextustól– mindkét munka a szeretet munkája.

Kétségtelen, ahogy egyre több tagunk szokik hozzá a számítógépek használatához, eddig elképzelhetetlen számítógépes alkalmazások fognak kifejlődni, miközben az A.A. belép a (számítógépes) korszakba.